puertadetibor banner2v
updated 9:42 PM CEST, Jun 30, 2018

Az USA közel-keleti háborúi = Amerika spanyol meghódítása?

Az USA közel-keleti háborúi = Amerika spanyol meghódítása? MJ Tangonan / Unsplash / Befunky

Egy híres vita a kora újkor és a Habsburgok történelméből meglepő kapcsolatot és hasonlóságot mutat a két világbirodalom stratégiája és terjeszkedési modellje között.

Kutatóként az egyik legfőbb érdeklődési területem, legyen az közgazdaságtan, történelem vagy teológia, hogy létezik-e fejlődés a történelemben? Hogyan teremtünk igazán új ismereteket, és miként küzdünk a múlt démonai ellen? Hogyan azonosítjuk őket a jelenben? Miként vesszük észre, hogy mi volt a jó és értékes a múltban és hogyan azonosítjuk azokat az eszméket, amiket fel kellett javítani vagy kicserélni? Az értékek és a működő folyamatok megőrzése rendkívüli módon fontos, hogy képesek legyünk megtartani a kultúra, stabilitás és jólét fenntarthatóságát, és a fejlődés is alapvető fontosságú azért, hogy reagálni tudjunk a változásokra és alkalmazkodni az új helyzetekhez, és továbbra is képesek legyünk hitet és reményt adni az emberiségnek, azaz saját magunknak.

Bizonyos értékeket, amelyek ma megkérdőjelezhetetlenek a fejlett országokban, mint az egyenlőség vagy az esélyegyenlőség, a történelem során komolyan megkérdőjeleztek, kétségbe vontak vagy ignoráltak, vagy azok esetleg fel sem merültek.

A görög és római kultúrában, a zsidó társadalomban, az amerikai civilizációkban, a gyarmatokon, és valójában mindenhol a rabszolgaság évezredekig nemhogy természetes volt, de egyenesen ajánlott és gyakran igazolták azt szent szövegek, mint a Biblia, vagy az emberi bölcselet.

Miért voltak az ezekben a kérdésekben felmerülő különbségek vízválasztók átlagemberek és értelmiségiek széles csoportjai között? Ha te vagy én azokban a korokban éltünk volna, kinek a pártján álltunk volna? És ami még fontosabb: vannak eszmék, elvek, meggyőződések és ügyek, amelyek ma hasonlóan fontosak, és amelyekkel kapcsolatban a megfelelő választ és megközelítést nehéz megalkotni és meghatározni.

Kinek a pártján álljunk?

Támogassuk-e és pártoljuk-e a mesterséges intelligenciát, a génsebészetet vagy az eutanáziát? Vagy versenyezzünk ellenük? Ezer év múlva meg fogják-e érteni az emberek a 21. század vitáit, felfogni a lényegüket?

Egy nagyon szemléletes példán mutatom be ezeknek a kérdéseknek az összetettségét.

Az emberek évezredekig azt gondolták, hogy nem egyenlőnek születtek. A bizonyítékok azt mutatták, hogy valóban nem: néhányan királynak születtek, mások szegénynek, egyesek papoknak, mások kereskedőknek vagy rabszolgáknak. Értelmiségiek, mint Arisztotelész és szent könyvek, mint a Biblia is azt mutatták be, hogy

a rabszolgaság így van rendjén és így természetes.

Egészen addig, amíg az Újvilág nem jött a képbe.

Az ismert valladolidi vita a Habsburgok Spanyolországában, 1550-1551-ben azt a híres és meglepően modern akadémiai diskurzusfolyamot koronázta meg, amit az amerikai őslakosok értelméről és megtérítéséről folytattak. Ezt megelőzte és követte a Habsburgok, egészen pontosan a spanyol királyok igen jelentős törvényhozási munkája annak érdekében, hogy normalizálják az indiának nemzetközi és jogi státuszát, egy olyan időben, amikor a nemzetközi jog formálódott.

Elolvastam a kora újkor e neves vitájának eredeti forrásait és nagyon meglepődtem és elámultam mindkét főszereplő, az „Újvilág Apostola”, Bartolomé de Las Casas és ellenfele, Juan Ginés de Sepúlveda rendkívült kifinomult érvkészletén.

Sepúlveda Arisztotelészhez és a természettől való szolgaság gondolatához tartotta magát. Azt állította, hogy bármely háború az őslakosok ellen, ha az segíti a megtérésüket, jogos és a bűneik (mint a bálványimádás vagy az emberáldozat) is igazolják azt. Véleménye szerint a békés térítés, lassú és körülményes lévén nem hozott gyors eredményeket.

Las Casas, aki maga egy nagyon ellentmondásos figura volt (többek között az elsők között javasolta az afrikai rabszolgák behozatalát Amerikába), tagadta a háború jogosságát és olyan érveket vezetett be, amelyek

később a háborús bűnök vagy a vallásos tolerancia fogalmainak előfutáraivá is fejlődtek.

Az amerikai indiánokat nem tekintette eretnekeknek, mivel nem ismerték megelőzőleg Istent és kijelentette, hogy a helyi fejedelmek hatalmukat a néptől kapták.

A vita során két fontos pápai bullának, az 1493. évi Inter caetera-nak és az 1537. évi Sublimis Deus-nak, akárcsak a spanyol Katolikus Királyok és V. Károly császár rendeleteinek elsődleges fontosságuk volt annak eldöntésében, hogy Spanyolország fennhatósága kiterjed-e az Újvilágra és hogyan határozható meg az őslakosok státusza. Nagyon fontosnak bizonyult a nemzetközi jog híres előfutárának, Francisco de Vitoria-nak a jogi érvelése is. A vita idejére a világi és egyházi törvényhozás is megtiltotta az indiának rabszolgasorba vetését és értelmes lényeknek nevezte őket.

Mindezek az események azonban nem változtatták meg a következő évszázadok gyakorlatát az afrikai őslakosok rabszolgasorba vetésével kapcsolatban, és a gyarmatok valóságát sem, a gyarmatosító nemzet felekezeti hovatartozásától függetlenül. Vitoria egy sor érvet vetett a háború ellen a kora újkor elején, ugyanakkor elfogadott jó párat mellette, ami azt jogossá tehette, mint például a kapcsolatok létesítésének szükségességét (egy nemzet sem utasíthatja azt vissza), vagy az áttért keresztények megvédését az őslakosok körében. Időközben a Habsburgok Amerikájában elmosódottá vált az őslakos és bevándorló földművesek közötti határvonal.

Las Casas számára a térítést elsősorban racionális alapokon lehetett véghezvinni, azt célozva, hogy a gyarmatosított népek tagjainak értelmét győzzék meg. Sepúlveda az őslakosok gyors alávetése után azt javasolta, hogy rendkívül gondoskodóan bánjanak velük, mint igen értékes tárgyakkal.

Nem értette még, hogy egy ilyen forgatókönyv mellett bármely új generáció, ha megfelelően oktatást kap, egy ugrással rövid idő alatt eltüntet szinte bármely civilizációs rést,

mivel ma már tudjuk a társadalom- és természettudományokból, hogy mi emberek tényleg egyenlőnek születtünk.

Mégis, ez a Sepúlveda-féle motívum az, amely mentén a kora újkor eme népszerű felfogása és megközelítése nagyon kapós és befolyásos maradt:

ha ugyanis az elsődleges axiómáját (sok ember természettől való rabszolgának született) lecseréljük a modern álláspontra (az emberek egyenlőnek születtek), és utána alkalmazzuk a javaslatait (nagyon gyors alávetés és gondoskodó bánásmód), akkor egész országok és társadalmak egy rendkívül gyors és hatásos modernizációs modelljét kapjuk.

Ha most a birodalmak és a 21. század történetére gondolsz és az Egyesült Államok közel-keleti jelenlétére, akkor nem vagyok biztos benne, hogy én és ez a cikk idézte elő ezt a gondolatot.

 

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.