puertadetibor banner2v
updated 9:42 PM CEST, Jun 30, 2018

Mi kell valójában Katalóniához? A történelem válasza

Mi kell valójában Katalóniához? A történelem válasza Wikipedia

Több függetlenségpárti kell? Nem. A történelem széljegyzete: a Habsburgok története azt mutatja, hogy valami egészen más kell.

Bármit is gondoljunk egy katalán független állam gondolatának (amelyet sok politikai párt és jelentős számú állampolgár is támogat), és általában Katalónia függetlenségének értelméről és logikájáról, két dolog számomra egészen világos:

  1. Az államiság kritériumai közül az egyiket (az úgynevezett deklaratívat) Katalónia könnyen teljesíti: az állam akár már holnaptól működhetne, mert van meghatározott földrajzi kiterjedése, állandó lakossága, kormányzata és képessége, hogy más szuverén államokkal hivatalos kapcsolatot alakítson ki. A másikat viszont (a konstitutívat) egyáltalán nem: az államiságát nem ismeri (és nem ismerné) el más állam, természetesen Spanyolországgal az élen.
  2. Katalónia lakossága már most a kritikus (szükséges és elégséges) mértékben támogatja a függetlenséget. Ezt nem mint politikai vagy minőségi érvet mondom. A józan ész és a történelmi gyakorlat alapján mondom: demokratikus választások teljesen szokványos kimenetele, hogy az elnökjelölt vagy egy párt a szavazókorú népesség potenciális szavazatainak kevesebb, mint 30 százalékával győz és kormányozhat. Utána pedig senki sem kérdőjelezi meg az új kormányzat legitimitását. 2016-ban az Egyesült Államok szavazókorú népessége körülbelül 250 millió volt, ebból 139 millióan mentek el szavazni és 63 millióan szavaztak Donald Trumpra. Ez pontosan 25 százalék. Négy szavazókorú állampolgárból egyen szavaztak rá. És ez jobb eredmény, mint Bill Clintoné 1996-ban, amikor ez az arány 24 százalék volt. Következésképpen, bármely ügy vagy politikai agenda támogatottságának különböző felmérések és közvéleménykutatások szerinti eredménye és azok elemzése nem különösebben mérvadó és kardinális kérdés, amennyiben a szükséges számú támogató megvan.

Az igazi vízválasztó kérdés tehát nem az, hogy a függetlenség ügyének sikerül-e még több embert megnyernie és mozgósítania, vagy hogy a tartomány képes lenne-e már önmagát kormányoznia. Az igazi vízválasztó kérdés a konstitutív kritériumok teljesítése, vagy máshogy megfogalmazva:

mitől válnak más szuverén államok egy függetlenedni vágyó nép aktív támogatóivá?

A történelem bizonysága azt mutatja, hogy amióta nemzetek irányítják a globális politikát (legkésőbb a 17. század vége óta), a mindenkori támogatás alapjául szolgáló okok elég egyértelműek: nagyon nehéz új államokat (vagy határokat) létrehozni és kikiáltani A) békés, gazdasági fellendüléssel járó időszakokban, B) nemzetközi konfliktusok nélküli zónában, és C) világhatalmak vagy más külső erők kulcsfontosságú érdekeinek jelenléte nélkül. Népi kezdeményezések ritkán érnek el sokat ilyen körülmények között. Bizonyítják ezt a függetlenségi mozgalmak eredményei a múltból: az Egyesült Államoké a 18., a Latin-amerikai államokéi és Görögországé a 19., Izraelé, Máltáé, Németországé és Horvátországé a 20., Montenegróé és Dél-Szudáné a 21. században, többek között.

Hosszú, békés, stabil történelmi időszakok ritkán tanúi új országok létrejöttének.

Katalónia egy békés és prosperáló regionális birodalomban, az Európai Unióban fekszik, két békés és prosperáló állam, Spanyolország és Franciaország között. Ez nem egy geopolitikailag stratégiai terület. Egy világhatalomnak sincs kulcsfontoságú érdeke itt, és nem származik lényegi haszna a szituációból, bárhogy is alakul az.

De mi történt akkor, amikor Katalónia egy geopolitikailag stratégiai területen helyezkedett el a történelemben, két olyan állam között, amely több háborúban is elmerült, és a tartomány helyzete kulcsfontosságú jelentőséggel bírt a nagy európai hatalmak számára?

Mindez 1640 után történt, amikor Katalónia fellázadt anyaországa, a Spanyol Monarchia ellen, és Franciaország és Spanyolország két évtizeden keresztül harcolt érte. A Guerra dels Segadors az a történelmi esemény, amelyen jelenleg Katalónia nemzeti himnusza alapszik. Az ország akkor nem elsősorban a függetlenségéért küzdött, hanem történelmi jogaiért, több szabadságért és önrendelkezésért. Volt valós esélye a győzelemnek? Igen, ahogy a sikeres portugál felkelés (ugyanazon ország, Spanyolország ellen, és ugyanabban az évben, 1640-ben) bizonyította. A katalán felkelés eredménye? Nem túl sok. Miért? Mert Spanyolország természetesen a katalán ügy ellen volt, és Franciaországnak csak területek kellettek, és a spanyol haderőt akarta elvonni a köztük dúló háború más színtereiről. Ezzel szemben Portugáliában (melynek helyzete történelmileg persze különbözött Katalóniáétól), Franciaországnak nem volt szüksége területekre, másrészt, ami talán még fontosabb, a felemelkedő angol birodalom döntő módon beavatkozott a háborúba a portugál király oldalán.

Összefoglalásként, és ismét anélkül, hogy a helyzetet minőségileg értékelném és állást foglalnék a vitában:

a történelem azt mutatja, hogy Katalónia függetlensége valószínűleg csak akkor lesz valóság, ha az Európai Unió mély válságba kerül vagy felbomlik VAGY jelentős regionális vagy globális érdekek jelentkeznek Katalónia államiságának kérdése körül vagy Spanyolországgal kapcsolatban.

Előbb vagy utóbb?

 

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.