puertadetibor banner2v
updated 9:42 PM CEST, Jun 30, 2018

Közösségi gazdaság, társadalom és nyelvészet ezer évvel ezelőtt: olvasás-megosztás

Featured Közösségi gazdaság, társadalom és nyelvészet ezer évvel ezelőtt: olvasás-megosztás

Azt gondolnánk, hogy a közösségi gazdaság modern találmány, de kevésbé fejlett, felismerhető, nem vagy kevésbé üzleti alapokon nyugvó változatai jócskán megelőzték a mi korunkat. A társadalom szövete azonban keveset változott. Nyelvészet, történelem és gazdaságtörténet.

A csendes olvasás a 18. század végéig ritkaságszámba ment. Ugyanígy az írni-olvasni tudás is, hasonló mértékben. Az írástudatlanok el voltak hát zárva a könyvektől és kéziratoktól, regényektől és versektől, levelektől és napi feljegyzésekről? Épp ellenkezőleg. A közösségi gazdaság egy korai formája virágzott évszázadokon keresztül, ahogy az olvasás története és a recepciótörténet mutatja.

Ezer vagy ötszáz évvel ezelőtt, ha valaki egyedül olvasott, nem igazán számított, hogy csendben vagy hangosan tette. Az írni és olvasni tudás egy apró kisebbség privilégiuma volt. Az írástudatlanság általánosnak számított. Amikor azonban nem egyedül, akkor minden megváltozott. Kik hallgathatták? Mi történt azokkal az írástudatlanokkal, akik a társadalom túlnyomó többségét képezték? A válasz talán váratlan lehet: közösségi gazdaság. Azok, akik rendelkeztek az olvasni tudás képességével, megosztották azokkal, akik nem. Az eredmény lehengerlő volt.

Van egy úttörő idézet, amelyre a legtöbb történész és nyelvész hivatkozik, amikor arról beszélnek, hogy

milyen ritka is volt valójában a csendes olvasás.

Ez az egyházatyától, Ágostontól származik, a Kr. u. 4. századból. Megrökönyödéssel írta a Vallomások című műve hatodik könyvében, hogy mentorát, Ambrosiust, Milánó püspökét állandóan így látta és különféle elméleteket alkotott, hogy megfejtse ennek okát:

“Olvasás közben szemei a lapokon jártak, szíve az értelmet fürkészte, ajkai és nyelve pihentek. Kivétel nélkül mindig olvasásban elmerülve találtam, […] Hosszú ideig csendben ültem - ki merte volna elmerülését kelletlenül zavarni? […] Vagy esetleg azért nem akart hangosan olvasni, nehogy az odafigyelő és érdeklődő hallgatóságnak a szerző homályos helyeit, s egynémely nehezebb kérdést magyaráznia és fejtegetnie kelljen; […] Egyébként rekedtségre könnyen hajlandó hangjának kímélése is elegendő ok lett volna arra, hogy csendesen olvasson. Akármi okból, mindenesetre helyesen cselekedett.”

A kivétel itt erősíti a szabályt. És a történelem. Számos forrásunk van arról, hogy képzett, tanult nemesek és szakemberek egyszerűen képtelenek voltak csendben olvasni. A régi és modern könyvtárakat és otthonokat egy különös háttérzaj töltötte meg: emberek suttogtak, kántáltak és beszéltek.

A korabeli írott szövegek óceánjában csak egy kis szeletet foglaltak el a könyvek. A nyomtatást eleve csak a 15. században találták fel, előtte és még sokáig utána kézzel írott szövegek töltötték meg az olvasott művek özönét. Világhírű könyvek, színművek, versek tömege kéziratban maradt csak meg. Mivel “kézirat-boltok” nem léteztek, ahol (mondjuk) egy Shakespeare-drámát 50 példányban megvásárolhattunk, majd szétoszthattunk volna, a korabeli, szóra és megosztásra éhes lelkeknek kézzel kellett másolni, majd felolvasni őket. És az emberek köréjük gyűltek. Azok, akik tudtak olvasni (nemesek, egyháziak, céhtagok, értelmiségiek, hivatalnokok, tanárok, jegyzők, jogászok, orvosok, építeszek, kereskedők, festők), megosztották ezt a képességüket otthon, az utcán, vagy éppen egy hosszú út alatt.

Meglepő módon a hallgatók nem egyszerűen csak távolról és közvetetten csatlakoztak az irodalmi művek, útikönyvek és növénytani útmutatók fogyasztásába.

Képesek voltak könnyedén  követni még a legkifinomultabb műalkotásokat is, tele bonyolult utalásokkal az ókori mitológiára, a korabeli történelemre vagy a Bibliára, mindenféle verslábbal, időmértékkel és sorfajtával.

Minden bizonnyal épp olyan jól, mint mi vagyunk rá képesek egy színházban vagy templomban, amelyek megőrízték valamelyest ezeket a régi kommunikációs formákat. Az emberek közötti érintkezés épp olyan közösségi és megosztó jellegű volt, mint ma, sok-sok improvizációval. Elegendőnek bizonyult, ha a család vagy a csoport egy tagja rendelkezett olvasási képességekkel, aki meg tudta osztani a szövegeket. Sokaknak volt nagyon jó memóriájuk, amire akkoriban sokkal nagyobb szükség és igény jelentkezett, így a hangos olvasás sokszor jól működött a szövegek fizikai jelenléte nélkül is.

Értelemszerűen, valamit publikálni akkoriban annyit jelentett, hogy először megmutatni a közönségnek, a barátoknak, a közösségnek. A szövegek úgy lettek alakítva, belső útmutatással, a fejezetek vagy versszakok elrendezésével, hogy segítse a hangos olvasást és a hallgatók részéről a befogadást.

A hangos olvasás és a tömeges és közösségi hallgatás kombinációja eredményezte azt, amit történeti olvasás-megosztásnak hívok. Azt gondolnánk, hogy a közösségi gazdaság modern találmány, de egy kevésbé fejlett, felismerhető, nem vagy kevésbé üzleti alapokon nyugvó változata jócskán megelőzte a mi korunkat a történelemben.

Nem sorolok most példákat, álljon itt egyetlen idézet a történelem egyik legismertebb és legnépszerűbb remekművéből.

A Don Quijote de La Mancha (Cervantes munkája) második részének XXV. fejezete így végződik, életszerűen, jellemzően és leleplezően:

“Don Quijote és Sancho szót fogadott, és a felállított bábszínházhoz ment; a színt minden oldalról égő viaszgyertyácskák fénye tette csinossá s ragyogóvá. Amint odaértek, Pedro mester az állvány mögé vonult, mert ő igazgatta a bábukat, az állvány előtt pedig egy fiatal gyerkőc foglalt helyet, Pedro mester inasa; az volt a feladata, hogy magyarázza és értelmezze a látványosság titkait. A kezében tartott pálcácskával mutogatta a kilépő bábukat. Mikor aztán a vendégek elhelyezkedtek - egyesek a színpaddal szemben álltak, Don Quijote, Sancho, az apród s a licenciátus unokaöccse pedig a legjobb helyekre ültek -, a tolmács elkezdte mondókáját, amint látni vagy hallani fogja, aki a következő fejezetet elolvassa vagy meghallgatja.”

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.