puertadetibor banner2v
updated 9:42 PM CEST, Jun 30, 2018

A világnézetek és meggyőződések és a közgazdaságtan: az önkizárás fogalma

Featured A világnézetek és meggyőződések és a közgazdaságtan: az önkizárás fogalma

Egy új fogalmat vezetek be a világnézetek és hitek világában. A közgazdaságtan számára vetem fel az önkizárás fogalmának hasznosságát és használhatóságát, de a gazdaságtörténet is jól használhatja majd.

Olyasvalakinek, mint én, akinek a szabadkereskedelem és a versenypiacok szükségessége olyan a közgazdaságtannak, mint a gravitáció a fizikának, egy vak erő, amit nem lehet csak úgy kikapcsolni (bár erre folyamatosan erőfeszítéseket tesznek a politikai döntéshozók), csak meg kell szelídíteni és háziasítani a társadalom igényei szerint, a globalizáció-párti és piacbarát könyvek olvasása mindennapi kenyér. És ha az adott szerző őszinteséggel, alázatossággal és önkritikával ír (nem feltétlenül gyakori jelenség és kombináció), az zene füleimnek.

Tim Harford ilyen, és még jobban kedvelem őt azóta, hogy megtudtam,  hogy rendszeresen szerepel a BBC 4-en, amit gyakran figyelek és mióta belehallgattam a Ted-beszélgetéseibe. Tim és a gondolatai hamarosan külön bejegyzést kapnak

Nemrégen nagyon meglepett, hogy

találtam egy gyengébb pontot az egyik könyvében, amit Tim úgy tűnik, (még) nem tartott fontosnak, hogy közelebbről elemezzen.

Itt egy kifogást kell emelnem, mivel a könyv érvelése megbotlik egy kicsit.

Az oknyomozó közgazdász című kötetének harmadik fejezetében felsorolja a tökéletesen működő versenypiacok négy következményét (ami egyébként definíció szerint elméletben bármely gazdaság működtetésének  leghatékonyabb módja):

  1. A vállalatok a termékeiket megfelelő módon, hatékonyan termelik – Az erőforrásaikat pazarló, nem hatékony vállalatok részesedést veszítenek a piacon és végül ki is szorulnak onnan
  2. A vállalatok a megfelelő dolgokat termelik – Mivel a „ár egy közvetlen kommunikációs csatorna a termék árától a fogyasztók preferenciájáig, és viszont”, a költségek és a fogyasztók prioritásai mindig megtalálják az egyensúlyt a megfelelő termékekben
  3. A termékek a megfelelő mennyiségben készülnek –  Mivel a gyártó és a fogyasztó számára egyaránt az ár a költséggel egyezik, minden helyzetben magától beáll az egyensúlyi állapot: ha túl sok termék készül, az árak csökkenni fognak, ha túl kevés, nőni
  4. A dolgok a megfelelő emberekhez kerülnek - Csak azok fizetnek bármilyen termékért, akik hajlandók fizetni, mert értéket tulajdonítanak neki (bármilyen okból)

Miközben teljesen egyetértek az 1., 3. és 4. pontokkal (ismét, ezek elképzelt forgatókönyvek, nincsenek tökéletes versenypiacok és nem is kell, hogy legyenek), a 2. pont felületessége azonnal feltűnt.

Mi a helyzet a szellemi termékekkel? Az ötletekkel és gondolatokkal?

És mindenekelőtt, az ideológiákkal, intellektuális doktrínákkal és befolyásoltsággal, a meggyőződésekkel és világnézetekkel általában?

Ami az első kettőt illeti, gazdag szakirodalom tárgyalja őket, ami főleg a tudományos felfedezésekkel, találmányokkal, innovációval, szellemi tulajdonnal, szabadalmakkal, új technológiákkal, sőt nyelvekkel foglalkozik és azzal, hogyan terjednek és kerülnek piacokra ezek a termékek az intézményeken és a kreativitáson keresztül, és hogy milyen a hatásuk a gazdasági növekésre, a kalózkodásra, és így tovább. Úgy tűnik, elég egyértelmű, hogy ezek esetében, ha bizonyos eltérésekkel is, de alkalmazhatók a gazdasági törvényszerűségek,  így a 2. pont is.

Az ideológiákkal, dogmákkal, meggyőződésekkel, világnézetekkel azonban ismert és szokatlan manipulációs és hatalmi játszmák jellennek meg, miközben a valóság természete és a végső értékek forognak kockán, ahogy az emberi élet végső célja is.

Olyan törvényszerűségeket kell feltárni, amelyek nem vak erők többé, hanem át- és átszövik a racionális gondolkodás, maguk az egyetemes értékek és az emberi érzelmek.

Evolúciós hajtóerők és pszichológiai mechanizmusok kapcsolódnak össze és fedik át egymást, és érzékeny kérdéseket kell feltenni társadalmi fejlődésről, őszinteségről, fenntarthatóságról, transzcendenciáról, hitről, intelligenciáról, igazságról és politikáról, miközben óriási a hatás a történelemre és az emberi életre. Én bizonyosan nem értek egyet azzal, hogy a vállalatok, pártok vagy vallási vezetők minden alkalommal a megfelelő dolgot állítják elő, vagy hogy a vásárlók egyszerűen prioritások között válogatnak vásárláskor. Azzal is tisztában vagyok, hogy a kérdés vizsgálata óriási inter- és multidiszciplináris erőfeszítést kíván.

Itt most egy előrelépésről írok a tárgyban (közgazdaságtan) és később kitérek más ötletekre (mint például a játékelmélet bevonása a kérdéskörbe).

Ez pedig a rivalizálás és kizárhatóság mátrixa és azok kiterjedése.

Arra a következtetésre jutok, hogy a világnézetek és meggyőződések piacát nehéz vagy nem lehet elhelyezni a standard közgazdasági modellekbe.

A gazdaságtanban áruk vagy termékek között akkor van úgynevezett rivalizálás, ha fogyasztásuk másvalakit akadályoz ugyanazon dolog elfogyasztásában. Akkor nincs, ha a fogyasztás költségnövekedés nélkül kiterjeszthető további fogyasztókra. A kizárhatóság azt írja le, hogy megakadályozható-e az emberek egy csoportjának vagy egészének a hozzáférése egy bizonyos termékhez vagy közjóhoz.

Az alábbi táblázat segít megérteni a különbségeket és eseteket, példákkal. Mindkét kategória folytonosságot alkot, vannak köztes állapotok.

 

Van kizárhatóság

Nincs kizárhatóság

Van rivalizálás

Magánjavak

Élelmiszer, ruházat, autó stb.

Együttes javak

Horgásztó, szén stb

Nincs rivalizálás

„Klub javak”

Színház, mobilhálózat, stb.

Közjavak

Az állami törvények, levegő stb.

Általánosságban, a szellemi tulajdonok és ötletek nem riválizálnak, és lehetnek kizárhatók (pl. egy szerzői jog által védett dal vagy szabadalom esetében), vagy nem kizárhatók (mint Platón-könyv, hiszen Platónnak már nincsenek örökösei, vagy a telefon mint olyan).

Ami az ideológiákat és meggyőződéseket illeti, ez a modell nem működik tovább, hiszen azok magának az embernek szerves és alapvető minőségi alkotóelemeivé válnak. Elméletileg ugyan bárki magáévá tud tenni bármely vagy egynél több világnézetet, (mint egy nem kizárható javat), de általában az emberek ragaszkodnak egy specifikus rendszerhez, és annak belsővé tétele és önmagával való azonosítása megakadályozza az egyént abban, hogy valóban magáévá tehessen egy másik világnézetet vagy a jelenlegit megváltoztassa. Akadályozó tényező lehet a pszichológiai fejlődés (például a kognitív disszonancia), vagy az a tény, hogy egy családban vagy közösségben egy adott értékrendet és viselkedést látott és tanult meg, illetve a változtatás gyakran következményekkel és kockázatokkal jár, amelyek szintén gátolhatják a változtatás elindítását. Mindez egyfajta önkorlátozás vagy önsorompó. A világnézetek és meggyőződések tehát többnyire nem kizárható termékek, azokhoz bárki hozzájuthat, ugyanakkor

ezzel egyidőben önkizáróak is: az egyszer már rögzült rendszer többé általában nem változtatható.

Nem tárgyalom itt a diktatorikus és autoriter politikai rendszereket, ahol az ideológiák igen gyakran kizárható javak.

Az önkizárás közgazdasági fogalma tőlem származik, rendkívül izgalmasnak találom és itt hamarosan bővebb kifejtésre kerül.

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.