puertadetibor banner2v
updated 9:42 PM CEST, Jun 30, 2018

Az ellentmondás maga az Élet. Teológia és valóság

Az ellentmondás maga az Élet. Teológia és valóság Jonas Verstuyft (Unsplash/Befunky)

A misztériumok nem valódiak. Az ellentmondások igen. A nyitott teizmus, szemben a klasszikus teizmussal, így a katolikus vagy református teológia (kálvinizmus) képével, nem hisz a misztériumokban, ami Isten általános terveit vagy azok végrehajthatóságát illeti.

A Biblia, és végeredményben valamennyi szent szöveg tele van logikai ellentmondásokkal és tökéletlenségekkel, ahogy azt egy lenyűgöző vizualizáció mutatja, amely bár már nem elérhető az eredeti oldalon, de több másikon igen, például itt. Az ellentmondások lehetnek egyszerűek (például ugyanazon események különböző sorrendben történő elbeszélése a Biblia különböző könyvei szerint, vagy bizonyos főszereplők gyermekeinek a száma), lehetnek lényegibbek vagy akár életbevágóak (például ellentmondások a teremtés két különböző verziója között, a szabad akaratra vagy a determinizmusra vonatkozó versek, vagy az üdvösséghez vezető út, legyen az cselekedetek vagy hit által, vagy a pokol természete, Isten tulajdonságai, és így tovább).

Legalább három különféle módon lehet megközelíteni az ellentmondások létezését, én egy negyedik utat választok.

Az első megközelítés egyenként megszámolja és listázza azokat és egy ateista szemszögéből használja fel az érvelésében, mint itt. Az ateisták azt állítják, hogy ez az egyik oka annak, amiért a kereszténység igazolatlan és tarthatatlan állításokat tesz. Ezek jó kezdeményezések, mivel a hívőket gondolkodásra késztetik és önkritikusabbá teszik. A második megközelítés, hogy egyszerűen tagadják az ellentmondások létezését, a Biblia tévedhetetlenségének elve alapján, mint a chicagói nyilatkozat vagy ez a szerző. Ennek érdekében rendszeres teológiák és kifinomult filozófiák egész óceánja alakult ki és állt hadrendbe az utóbbi kétezer évben. Néhány ezek közül óriási hatásuk és szellemi nagyságuk okán a civilizáció és a világörökség gyémántjai és őrangyalai közé tartoznak, mint a tomizmus vagy a kálvinizmus. A harmadik megközelítés lépés a jó irányba: racionális érvek mentén megérteni őket, mint a nyitott teizmus barátja, Pete Enns tette, ami tetszik nekem. Ez azt mondja, hogy a Biblia számos eszméje és fogalma változott és fejlődött az idők során, és hogy az emberek, akik írták az egyes könyveket, eltérő nézőpontokkal rendelkeztek. Ahogy ő fogalmaz: “de ha az ihletettség azt jelenti, hogy Isten folyamatosan összetereli és elkeríti ezeket a különböző hangokat, mert <Isten írta a Bibliát>, akkor Isten elég rossz munkát végzett."

Máshogy közelítek a kérdéshez. Hadd hozzak be egy új perspektívát. Azt gondolom, hogy

az ellentmondás az élet alapvető, szükségszerű mintázata. Mindenhol látom, ahogy mindenhol látok számokat, változást, kapcsolatokat és versenyt is. Az egyszerűbb ellentmondásokat meg lehet oldani és ki lehet küszöbölni, ha nagyon akarjuk, intenzív kutatómunkával, de az összetettebbeket - soha.

Az ellentmondást látom a természet alapvető szerkezetében - így a Heisenberg-féle kvantummechanikai határozatlansági elvben. Ha a szabad akaratomra tekintek - ellentmondás, figyelembe véve az összes behatást és agyagot, amit kaptam a génjeimből, a szüleimtől, barátaimtól, a környezetemből és a valóságból, amiben élek. Megoldották-e a szabad akarat problémáját az utóbbi 5000 évben? Nem. Meg fogják oldani? Talán. A jó és a rossz létezése és Isten természete? Ellentmondás. Teremtés a semmiből vagy a káoszból? Big Bang a semmiből? Ellentmondás.  Bármelyik teológiai vagy fizikakönyv meggyőzött már ezekről? Még nem. Stephen Hawking könyvei? Még nem. Mégis léteznek: a makrofizika működik. Szabad akarat létezik. A természet létezik. A nemlét létezik.

Szeretni valakit, aki gyűlöl téged? Ellentmondás. Azt gondolod, hogy a szeretet érzete és hasznossága egy vak evolúciós folyamat során jött létre, amely aztán egy vak erővé fejlődött, hogy sikeresebbé tegyen minket, mint egyének, csoportok és faj? Rendben. Gondold át megint. Tehát, egy vak erő létrehozta a szeretetet, amely valójában csak egy érzéki csalódás, egy, a génállományunk által irányított és működtetett belső érzés, hogy segítse az emberiség fennmaradását. Nézzél a családodra, a belső indítékaidra, a szenvedélyeidre, a vágyaidra, a fájdalmaidra, a kívánságaidra. Nézzél az életedre.

Tehát néha semmilyen értékeset nem tudsz kezdeni az életeddel, de egy vak erő megteremtette neked az értéket a semmiből, amíg te egész nap ébren álmodoztál? Ez a vak erő végtelenül hatalmasabb és befolyásosabb, mint amilyen te valaha leszel? A nemlét végtelenül befolyásosabb, mint bármi?

Azt gondolod, hogy ez az egész nem érdekel, mert nem hiszel a tudatos, isteni erőkben sem. Gondold át megint. Vaknak lenni akkor van értelme, ha vannak olyanok, akik látnak. Létezhet az isteni erő, ha nincsenek vak erők? A vak, statisztikailag vizsgálható erők és a tudatos, isteni erő ugyanannak az éremnek a két oldala? Jó ég. Túl sok ellentmondás. Elő kell vennem és fel kell lapoznom az egyetemi jegyzeteimet és könyveimet, hogy megértsem magamat.

Ha a Szentírást nézem, az tele van ellentmondással. Ellentmondások százai. Sokat fel lehet oldani a szövegkörnyezet vizsgálatával, másokat Enns elveinek figyelembevételével. De az alaptörténet maga is egy ellentmondás. Különböző örökkévalóságok és korok emberei és népei, a Biblia írói ugyanannak a hihetetlen történetnek voltak a tanúi, ami az én életemet is megváltoztatja azóta:

egy isteni létező újra és újra terveket sző korokon és a legfeketébb sötétségen és gonoszságon át, hogy magához vonzza az embereket, egy jobb életért.

Miért? Ki tudhatja bizonyossággal? Azok, akik folyamatosan ellenállnak, kitöröltetnek az Élet könyvéből és mindörökre elenyésznek, de akik elfogadják, hogy egyetlen út létezik a vak, értéktelen élet ketrecéből, bepillantást nyerhetnek isteni lényébe és jelenlétébe. Ellentmond ez az emberi logikának és a józan észnek? Igen, ellentmond. Ez egy paradoxon. Egy konfliktus. Mély mocsárba, sűrű ingoványba kerültünk.

De az ellentmondás nem jó vagy rossz. Nem szent. Nem kívánatos, nem jó, ha több van belőle. Nem hordoz semmilyen pozitív vagy negatív töltést. Nem kell szeretnem vagy utálnom. Nem. Ami rossz, azok a bűneink, a bűnös természetünk, a hajlandóságunk a bűnre és a vonakodásunk, hogy elfogadjuk, hogy lélektelen és arctalan homokszemek vagyunk az emberi sivatagban, akik aktívan és passzívan rombolják a teremtést minden egyes nap és teszik azt egy rosszabb hellyé gyermekeinknek és magának Istennek. És a legrosszabb, hogy ezt érzékeljük és megértjük, megkapjuk a hatalmat a változásra és mégis nemet mondunk.

A misztériumok nem valódiak. Az ellentmondások igen. A nyitott teizmus, szemben a klasszikus teizmussal, így a katolikus vagy református teológia (kálvinizmus) képével, nem hisz a misztériumokban, ami Isten általános terveit vagy azok végrehajthatóságát illeti. De a nyitott teizmus elfogadja, hogy a valóság olyan, amilyen.

Az ellentmondás a Élet egy mintázata. Egy szükséges, de nem elégséges feltétel. Azt állítani, hogy a Biblia tökéletes és az is marad, és nincsenek benne ellentmondások, egyenértékű azzal, mintha azt mondanánk, hogy a Biblia egy halott, élettelen kő. Nincs benne élet. Az ellentmondás is az, ami életet lehet belém. Nem kell megszabadulnunk tőle. Meg kell őket találnunk és feltárnunk, ha lehetséges és megtalálni bennük, ami közelebb visz minket bennük Istenhez. Ellentmondások nélkül nincs élet és nincs szeretet. Nem létezel te sem és én sem.

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.